Versek, idézetek :)
- Szerelemről
Utolsó kívánság.
Ha eljön majd az én időm,
Mikor már végleg nem leszek,
Testeden álmosan átlehel a télidő,
Fekete homály elnyel csendesen…
Inkább a csillagokat kémleld,
Lásd, az egyik fényesebben ragyog rád!
S Írd szemeddel fel az égre,
Őt valaha szerettem, s néha még sajog, fáj..
Gyertyáink még őrzik az ünnepet
Illatukban lebeg lelke, s ünnepel.
Közelebb hajolok,rám lehel,
Régmúlt percek zenéje csendül fel
Míg szívemen a szerelem fülel.
Táncra kél a harmónia, harsona zeng,
Körüljár gyengéden, szívem meg reng,
Dobogása dobszó, teljes már a zenekar,
Az ünnep lelke testet ölt,a vágy felfal.
Érzem, körülölelsz, bőröd ez az illat,
Az ünnep lelke te vagy, szemed csillant.
Hirtelen a harsona elhalkul,
Tested könnyebb, halványul..
Már tudom, nem a te szemed csillant,
A jelen kelt fel, s most beszippant.
Elszállt dallamán már az utolsó harsona,
De szívemen még búg: nem látod már soha.
Pár hó nap
Fel, s lement pár hó nap,
Velük telt el három hónap.
Uralkodott a jég, s a ridegség,
De a jégpáncél mögött élt a napfény.
Az ragyogott fel a jég felszínén,
S Adta a reménység élet hírét.
Ez éltette az értelmet az életnek,
A hitet, valóságot szerelmes képzeletnek.
De az a fény nem belőled a napból eredt,
Visszatükröződött a jégről s rám meredt!
Bennem van a fény, csak használnom kell,
Megvilágosodom: Élnem, s nem várnom kell!
Ha igazán szereted, elengeded. Szokás mondani. Elengedni egy olyan börtönbe, hol hamisabbnál hamisabb szerelmek alkotnak rácsokat, míg szívedben olyan szabadságot, olyan felemelő boldogságot élvez, mely megmagyarázhatatlan. Had éljen csak az édes tudatlanságban, ha a legédesebb szerelmet keserűnek érzi.
Nem akkor lettem teljesen üres, amikor elveszítettelek, hanem amikor a remény hagyott el, hogy egyszer majd újra egymásra találunk. De ez az űr nem rossz, tökéletes kezdete a teljességnek, ahogy a végtelen világ is egyszer csak berobbant a jelentéktelen űrbe.
Reménytelenül szeretni valakit olyan, mint virágot nevelni teljes sötétségben a könnyeinkkel.
- Bölcsességek
Az élet egy utazás életünk vágányán… Olykor gyönyörű tájakon szelünk át, olykor sötét elhagyatott, magányos pusztaságokon.. De minden egyes megálló egy változás, a változás pedig esélyeket tartogat. Minden megállónál emberek szállnak fel, kiknek a te vonatodra van érvényes jegye. Engedj fel mindenkit akit felkell. Majd kezeld le mindenki jegyét, végy észre mindenkit. Kalauzold őket el a világodba. S ha valaki leszáll, ne bánd, ne marasztald. Odáig szólt érvényesen a jegye, így igazságos. S ha valakit a volán mögé ültetsz magaddal, vigyázz, hogy az irányítás egyenlő feladat legyen, s ha néha ingadozva haladtok, mindig jusson eszedbe az eddig végigjárt közös út, emlékeztesd őt is, s ha nem néz hátra, csak kilátástalanságot vetít maga elé, hát had szálljon le. Vak nem vezethet vonatot. Vagy ha csak az egyéni irányítására figyel, mellyel sivár tájak rengetegébe visz, vedd kezedbe az irányítást, vonatod nem tudod mikor ér a végállomáshoz, s nem vesztegetheted a menetidőd.
Nem az a lényeg, hányszor hibázol. Hanem hogy képes vagy e elismerni őket a magadénak, és milyen köveket tudsz megmozgatni annak érdekében, hogy helyrehozd őket.
Az emberi büszkeség az a valami, ami ha maga alá ereszkedik, tud létezni egy olyan nemes érzés érdekében, mint a szerelem. De ha már föld alá ereszkedik, betemeti a szerelem reménytelensége, s elhal. Egy örök folt lesz a szívünkön, melyet sosem tudunk eltakarni, megfeledkezni róla. Szeretni születtünk, már az első pillanatban egy olyan nemes küldetést kaptunk, mely ugyanolyan tiszta megvalósítást követel hátralévő életünkben. Nem szennyet a büszkeségünk helyén, mely mérlegen tartja emberségünket.
Mások véleménye olyan mint a madárcsicsergés. Ha akarod, megállsz, figyelmet fordítasz csicsergésükre, még el is gondolkodsz vajon miről csipoghatnak, majd mész tovább. de ha akarod, csak elmész mellettük , mintha észre se vennéd. Mindegyik ugyanolyan, egyik sem a te nézőpontod, a te nyelved, amit tanított neked az élet.
Nem az a hülye ember aki buta, hanem aki buta, és még arról sem tud, meg aki tudja hogy bután viselkedik, de nem tesz ellene.
Aki mélyen elmerül az idő hamvaiban, az hamar eggyé is válik vele.
A belső szépség kisugárzik a külsőre, de a külső szépség csak a szemekben sugárzik.
A könny nem azt jelenti gyenge vagy, azt jelenti érzel, ember vagy. Erős vagy kicsepegtetni a fájdalmad, bátor vagy felvállalni az arcot, mi a lelki világod romjaiból rajzolódott, hogy tudják, az is te vagy.
- Egyéb