Kisebb történetek

                                                                                Egyszer egy angyal...

Egyszer egy angyal nagyon eltűnődött a megszokott felhőjén, a megfagyott vízcseppeket szorongatta, tépkedte a felhő felszínén, mintha friss fű lett volna, egy földi mezőn.

-          Mi csavarta ennyire maga köré gondolataidat, hogy még jöttömet sem hallottad meg? – kérdezte Isten az angyaltól.

-          Jaj, őszinte bocsánatodért esedezem Istenem, kérlek nézd el nekem figyelmetlenségem. – aggodalmaskodott az angyal epekedve a bocsánatért.

-          Nyugodj meg, inkább azt mondd, min gondolkodtál el ennyire? – kérdezte Isten kíváncsian.

-          Azon gondolkodtam, ha nem lehetnének bíróságok az emberek földjén, és nem bűnhődnének meg a bűnösök, és mi sem avatkozhatnánk bele ebbe, tiszta lelkiismerettel élnének e tovább? Több bűnös lenne?  Hová fajzódnának? – kérdezte a gondolatba merült érdeklődéssel.

-          Hm. Milyen érdekes gondolat. Gyere, és lesd meg!

-          Most beszünteted a Földön az összes bíróságot?

-          Dehogy. Nézzük meg a Föld kicsinyített másával a mennyei birodalmam raktárán. – mondta, és a raktár felé igyekeztek. A sok bolygó között megtalálták a Földet is, ahogy kiborította a bolygókkal teli nagy dobozt, a kis angyalkák mind odaözönlöttek, és játszani kezdtek velük.

-          Mily szerencse, hogy törhetetlenek, és nincs hatással az igaziakra bármiféle hatás. – mondta nevetve, miközben szeretettel nézte, ahogy a kis angyalok önfeledten gurítják, harapdálják, és dobálják a bolygókat.

-          Na nézzük, mi történne! – mondta ő is izgatottan, mire az angyal kikerekedett szemekkel, lelkesen várta, hogy megfigyelje gondolata megtestesülését, és kérdésére választ kapjon. Kezével suhintott egyet a Föld felett, varázsszemcsék gördültek át rajta a forgásával megegyező irányba, mintha csak gyönyörű, kristályos hó hullott volna minden szegletére.

-          A fontosabb helyek megelevenednek majd körünkben, környezetünkké lesznek. – hívta fel az angyal figyelmét. Mint forgószelek forgószele, söpörtek végig a Földön, és nézték meg, ahogy minden bírósági intézmény megszűnik. Az emberek egy pillanatra megálltak, és elfelejtettek mindent, amit a bíróság jelent. Tudták hogy létezik bűn, és büntetés, de csak Isten büntetéseit ismerték amit a Bibliai történetekből nyertek ki, bíróságot pedig képtelenek voltak létrehozni, a gondolatuk egy vonalon megszakadt.  A bűnösök akiket a bíróság a börtöncellákba ítéltetett, kiszabadultak, és nem is emlékeztek mi hatására kerültek be, felfordult minden. A bíróság további intézetei, a rendőrség is megszűnt. Mindenki magáért volt felelős, és azt tehette amit akar. A bűnösök ahogy kiszabadultak folytatták sötét életüket, öltek, gyilkoltak, loptak, csaltak, hazudtak, stb. Voltak, akik önmaguk próbálták megakadályozni, de ők is bűnbe estek, öltek, kínoztak, Istent játszottak, nem volt egy stabil elbíráló eszköz sem. A bűnös emberek egy idő után versengeni kezdtek, hogy melyikük tud többet bűnözni, úgymond sportként, szerencsejátékként fogták fel az élet ezen sötét dolgát..Később egymásban látták az ellenséget, mivel egyikük nagyobb bűnös volt mint a másik, és ki szereti, ha ellenfele van? Sokan egymást öldökölték, mások belefáradtak a „játékba” nem volt élvezet többé a bűn, nem volt meg az éltető sikerélmény, kitűnni a többiek közül sem volt nagy cél, hisz annyian versenyeztek már, és mind halállal végezte. Végül hosszú idő után helyreállt a rend. Vagy meggyilkolták egymást a bűnösök, vagy meghalt bennük a bűn minden öröme.

-          De ez hogy lehet? Hogy állt helyre a rend, hisz nem tettünk semmit…

-          A Föld Isteni berendezkedés szerint létezik, előbb utóbb győz a jóság. Hatalmam a bíróságok nélkül is jelen volt, ahogy mindig! Bár sokszor nem szemmel láthatóan, érzékelve, mert eltakarja a hitetlenség, és a sok rossz, de a csendben, örömteli arcokban, a szeretetben, szent imákból kikukucskál.